KissPál Szabolcs Látóhatár Videoinstalláció, 2003 Köszönet: A galambnak,
a szentendrei Baráth családnak,
valamint
Dabi Istvánnak, Görög Ferencnek, Kiss-Pál Kláranak, Král Balázsnak, Rácz Mártának

Mint tudjuk, a galamb néha üzenetet hordoz, s az üzenet akkor jó, ha célba ér. Ám történt egyszer, hogy a galamb nem tére többé vissza. És e hiány volt az üzenet maga.

A rádióadós mikrokamerák hatótávolsága körülbelül ötszáz méter. Ha egy ilyen kamerát galambra szerelünk és útnak engedünk, ő távolodva egy ötszáz méteres gömb középpontját viszi magával, mígnem magunk - az üzenet szomjazói - kívül nem rekedünk e gömbön, ezáltal zajba száműz minket a kép innenső oldalán. Ha van egy földi kameránk, annak látótávolsága egy másik gömböt határol, amelynek középpontját apparátusunk érzékelő felülete jelöli ki. Ha e kamerával követjük galambunk röptét, pontosan akkor, mikor az általa mozgatott gömb felszíne áthalad rajtunk, a távolodó madár képe apparátusunk érzékelő felületén egy pixelnél kisebbre zsugorodik, és eltűnik a kép túlsó oldalán. Ebben a pillanatban a két gömb úgy metszi egymást, hogy felszíneik egymás középpontján haladnak keresztül, és a két gömb metszetében - amely, mint tudjuk lencse formájú - megszületik a kép, az üzenet hiányának auratikus jelenideje. /Maria Marcos/